Az elv szerint a rezonátordob öt fő részből áll. Az első szakasz a könyökcső. A második szakasz az ún. diffúzor, amely a kiáramló gázokra nyitott csővégként hat. A hirtelen térfogat növekedés a henger felé szívóhullámként hat, vagyis a gáz elkezdi kiszívni maga után a még hengerben lévő maradékot, gyorsul a gázcsere folyamata. Ennek során sajnos a friss keverék egy része is kiszívódik a hengerből a kipufogóba. Innen a gáz a rezó "hasába" kerül. Itt nem csinál semmi extrát, csak tovább hűl. Innen a kúpos csővégbe, az ún. konfúzorba jut a gáz. A konfúzor feladata, hogy a kipufogógázt a lehető legkisebb energiaveszteséggel a henger kipufogónyílása felé vezesse vissza. Gyakorlatilag a gáz visszapattan róla a henger felé. Ezt a visszafelé ható gázhullámot úgy kell időzíteni, hogy a hengerben a kipufogónyílás még nyitva legyen, de a felömlők már zárva, vagyis itt jön képbe a HANGOLÁS! Ha ez a hangolás jó, vagyis a gázok pontosan akkor verődnek vissza, amikor a kipufogónyílás még épp nyitva van, akkor a diffúzor által kiszívott keveréket ez a nyomáshullám visszakényszeríti a hengerbe. Több friss keverék több munkát képes végezni! Ez a többlet akár 30-40%-os javulást is jelenthet, de csak egy adott fordulatszámon, és közvetlen környékén! A dobot a végcső és a hangtompító zárja le, amelyeknek fontos feladata fenntartani a légkörinél nagyobb nyomást a dobban. Ez segíti a visszaáramlást, és megakadályozza az örvénylést a dobban. (Ezért nem jó, ha bazinagy átmérőjű lukat kókányolunk a hangtompítóra, vagy egyenesen a végcsövet nagyobbítjuk!) A rezót a tervezéskor a henger, a kipufogónyílás, és a dugattyú pontos adatainak felhasználásával egy tetszőlegesen meghatározott fordulatszámra hangolják.